Csak Gordon Ramsay meg ne lássa

2009 december 14. | Szerző: horaknora |

A fésűskagyló elkészítése gyerekjátéknak tűnik (legalábbis képernyőn keresztül mindenképp) ahhoz képest, ahogyan ízletes ételt főzhetünk egy hat hónapos csecsemő számára.

Vegyük pl. a spenótot. Készítek egy világos fokhagymás rántást liszt nélkül, majd felengedem tej helyett tápszerrel, beleteszem a főtt, turmixolt spenótleveleket és a végén összeforralom úgy, hogy kihagyom a sót és a borsot is. Gyakorlatilag készítek egy spenótos tápszert, ami úgy néz ki, mint a darált levelibéka. Csoda, hogy evés helyett Buba inkább szétkeni az etetőasztalkán, a függönyön, a padlón, a ruháján és általában a falon is?

Először a répapép estén sem jártam nagyobb szerencsével (vízben főtt répa édesburgonyával és tápszerrel), de másodszorra sikerült úgy elkészíteni (levesben főtt répa édesburgonyával, sómentes fűszerkeverékkel ízesítve), hogy legalább az apja szívesen bekanalazta.

Fura, de a brokkolit szereti.

A kanalat is szereti, bár a használatát illetően teljen új perspektívákat nyitott meg számomra. Először egy az egyben próbálta megfeleltetni a cumisüvegnek, de mivel ez a módszer nem bizonyult elég hatékonynak, gyorsan megtanulta a kanál használatának általános tudományát. Majd ezt továbbfejlesztette. Remekül lehet még vele dobolni az asztalkán, morzézni a falon, szabadesést tanulmányozni az etetőszék magaslatából és megfigyelni, milyen erők hatnak a főzelékre, ha ez a bizonyos kanál megfelelő erővel belecsapódik a tálkába.

A favorit azonban a pohár illetve bármilyen pohárnak látszó tárgy. Szereti a bögrét, az üvegpoharat, a műanyag poharat, a borospoharat, a sörös dobozt, a joghurt ital flakonját és a bébiételes üveget. A használati utasítás felét elleste tőlünk, azaz a szájához emeli a poharat, utána viszont csak a fogait reszelgeti a szélén.

Szóval az etetés… Sosem gondoltam, hogy valaha is az egyik legnagyobb próbatételként fogom számon tartani. Rögtön ez elején a huszonkettes csapdájával állunk szemben: ahhoz, hogy Kátyának kedve legyen az etetőszékében ücsörögni sok játékra van szükség, ezek a játékok azonban megakadályozzák az evésben. Hogy mire is gondolok: eszik egy kanál főzeléket/gyümölcsöt stb., de a következő falat Zümi lesz. Kibányászom Zümit a szájából, majd a helyére belapátolok még egy kanál ételt. Mire a harmadik kanállal kínálnám, addigra a polipot dugta a szájába és így tovább. A kedvencem, ha elérhető közelségben talál egy cumit. Miközben két falat között megmerítem a kanalát, ő addig a cumit a szájába dugja. Mire felnézek egyik kezemben a teli kanállal, másik kezemben a tálkával, egy cumcsizó kisgyerek néz vissza rám ártatlan pillantásokkal. (Haragudni nem lehet rá, imádom!) Ekkor tálka le, cumcsi ki és próbáljuk újra.

A véletlen lecseppent turmixolmányokra is mindig lecsap. Persze ezt próbálnám megakadályozni, mert ha már a keze olyan, akkor rövid időn belül minden olyan lesz. A legkönnyebb dolgom akkor lenne, ha Siva istennőnek születtem volna, de egy dolog biztos, ha úgy törlöm le az asztalt, hogy közben elengedem a főzelékes tálat, akkor vesztettem.