Legyen jó mindkettőnknek!

2009 november 10. | Szerző: horaknora |

Életkor: 5 hónap; súly: 7,5 kg; fogak száma: 2.

A gyerek belehúzott, olyan gyorsan nő és fejlődik, hogy lassan alig-alig tudom követni: egy nap legalább százszor átfordul – hátról hasra úgy, hogy már a kezét is ki tudja húzni maga alól, próbál kúszni, ami néha rákra, néha fókára hasonlít, tökéletes lebegőülést tud, folyamatosan ülni akar, de ha ezt mégis elunja, akkor következhet az állás.

Barátkozásának jeléül állandóan cibálja a hajamat. (Ha a kitépett hajszálak mennyisége egyenes arányban van a barátságunk erősségével, akkor én leszek a világon a legjobb kopasz barátja.)

Imádja, ha dobáljuk (én is, sosem voltak még ilyen karizmaim), nagyon szeret fürödni és azt is szereti ha énekelek neki.

Ez utóbbi miatt kicsit aggódtam, így zenei ízlését fejlesztendő beírattam játszóházba. Péntek délelőttönként mini-muzsika csoportba járunk. A foglalkozás bejött: ugyan Bocelli és Halász Jutka neki egyre megy, de olyan aktivitást mutat a többi gyerek társaságában, hogy a végén, amikor a manók megpihennek a varázsszőnyegen, ő valóban mindig elalszik.

 

Ezzel párhuzamosan persze próbálok felkészülni a „szebb” jövőre.

Minap barátnőmnél töltöttük a délelőttöt. Neki két gyereke van – egy kislány és egy kisfiú –  a kisebbik majdnem egy évvel idősebb, mint Buba. Nagyon szép idő volt, így lementünk a játszótérre. Kátya édesdeden elszunnyadt a friss levegőn, a két gyerek pedig beült a homokozóba játszani. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a kisfiú egy homokozólapáttal (arányaiban, mintha én egy hólapáttal próbálkoznék) önti a szájába a homokot. Az anyja próbálta a hinták felé terelni, kimosta a száját, almával kínálta, de a gyerek valahogy mindig a homokozóban kötött ki és egyre nagyobb méretűre cserélte a lapátját. Nem volt mit tenni, a játszótéren tartózkodó anyukák szúrós tekintetének kereszttűzében rezzenéstelen arccal üldögéltünk egy padon és kedélyes csevegést szimuláltunk nem törődve a homokevővel. A módszer bevált, abbahagyta; átült a kavicságyba…

 

*****

Néhány hete elkezdett foglalkoztatni egy gondolat: megváltozott vagy kiegészült az életem? Számba vettem mindent, de a végeredménytől nem lettem boldog, így elhatároztam, nem fogok sodródni az eseményekkel, hanem az utolsó percéig kiélvezem a munkamentes időszakot és valóban korlátlan szabadságként fogom megélni a gyerekkel tölthető időt. Ehhez azonban több szabadidőre lesz szükségem.

Első lépésként anyut hívtam segítségül, aki boldogan vállalta, hogy minden másodok hétvégén felügyeli Kátyát, amíg én iskolában leszek. (Régi vágyam volt, hogy megszerezzem a masszőr vizsgát, így szeptember óta gyógymasszőrnek tanulok.) Illetve a fodrász és kozmetikus terén is anya a biztos pont, vele tudok előre fix időponto(ka)t egyeztetni.

A második segítségem a fitness teremben dolgozó óvónő. Világ életemben aktívan sportoltam (22 évig jégtáncoltam), most azonban csak a séták vannak. Egyelőre heti kétszer egy órát tűztem ki célul, de ha Kátya megszereti az új körülményeket, akár minden nap, de kétnaponta mindenképp szeretnék járni.

A harmadik segítség pedig a gyerek apja. Hozzá maximálisan alkalmazkodni kell, ugyanis színész, így általában csak előző nap este tudja megmondani a másnapi programját. De ha otthon van, le tudja időben fektetni a gyereket és én elmehetek a csajokkal moziba, kiállításra, borfesztiválra stb. Ilyen estéken szoktam sort keríteni a hajmosással egybekötött nagy-nagy fürdőzésekre is.

Sőt, ha már itt tartunk (fodrász hiányában) tudok egy-két hatásos és olcsó trükköt a töredezett, fénytelen hajra. Csodaszerként hat rá az olíva olajos-mézes pakolás.