Hurrá, nyaralunk!
2009 november 4. | Szerző: horaknora |
látogattuk meg Szombathelyen. Az út autóval kb. 3 óra, amit a gyerek példásan
viselt, pontosabban aludt a szülei nagy megelégedésére. Csak a város határában
ébredt fel, de akkor már annyira éhes volt, hogy a lakás körbemutogatását nála
a konyhával kezdtük. Gyorsan megszokta az új körülményeket, bár nem volt túl
nehéz dolga: másiknagyi egyfolytában leste minden kívánságát és 24 órán
keresztül (na jó, 24 óra mínusz az alvásidő) dajkálgatta.
Majd eltöltöttünk egy hetet
Balatonon. Itt szinte szóról szóra megismétlődött a szombathelyi kalandunk,
csak a szereplők változtak: Kátyával kettesben indultunk neki az autópályának
és kb. 1,5 óra alatt le is értünk. Itt már a keresztszüleim vártak ránk
terített asztallal, friss kávéval és amíg én reggeliztem, addig ők
szórakoztatták a gyereket, aztán ebédeltem és ők újra a gyereket ringatták,
majd ugyanez történ a vacsoránál és a hét minden egyes napján. (Pedig már egészen
megszoktam, hogy nem akkor eszem, amikor szeretnék és akkor is többnyire fél
kézzel, mert a gyerek az ölemben ül. )
Végül elutaztunk Szlovéniába. A
legnagyobb kérdést most is az jelentette, beférnek-e a cuccok a kocsiba.
Legutóbb Adri – mikor meglátta a bepakolt táskákat – megnyugodva állapította
meg, hogy ha ennyi a gyerek és az én cuccom, simán be fogunk férni. Igen ám, de
az én cuccom akkor még nem volt becsomagolva, mint ahogy a kis kád, a babakocsi,
a gőzsterilizáló stb. sem. Végül persze befértünk és jól éreztük magunkat. A
szállodát azonban egyértelműen nehezebb volt megszokni, mint a családi
kirándulásokat, így Kátya első éjszaka (tőle teljesen szokatlan módon)
kétségbeesett sírásba kezdett, de amikor végül bevettem a saját ágyamba, egy csapásra
megjavult mindent. Aztán másnap a reggeli alatt az étteremben a pillantásokból próbáltuk
kitalálni, hogy vajon ki lakhatott a szomszéd szobában.
A gyereknek ugyan még fürödni nem
volt szabad ezen a nyáron, de beledugta a nagylábujját a Balatonba, a Bled-tóba
és az Adriába is.
Ezeket az eseményeket elkezdtem
dokumentálni kicsit irányítottabban is, abban a babanaplóban, amit még a nyáron
kaptam. Nem mindig egyszerű, pl. az egyik kedvenc „kérdésem”: „Ezekben a dolgokban a többiek előtt
jártál:”. Tekintve, hogy nem ismerem a többieket (csak a szomszéd Klaudiát,
aki 8 nappal fiatalabb), nehéz a válasz, de az biztos, hogy makrogazdaságból az
elsők között kell lennie: mindennap felolvasom neki az aktuális híreket, néha
többször is és vacsora közben mindig megnézi velünk a híradót. Illetve
kvantummechanikából is jónak gondolom, az apja nem egyszer tartott neki
előadást, azt hiszem legutoljára az atomfizika és a csillagfejlődés kapcsolata
volt a téma.
De hogy ne szaladjunk ennyire
előre, ennél jóval gyakorlatiasabb dolgokra is képes, ilyen pl. a
növénygondozás. Nehézség nélkül letöri a muskátliról a virágokat, válogatás
nélkül mindet. Egyedül a levéltetvek elpusztításában nem vett részt, mert
mégiscsak vegyszerről van szó. Hát nem volt egyszerű feladat. Bepermetezni a
leveleket igen, de kiválasztani, hogy milyen élősködő ellen védekezzünk… Pedig
gy.k. az összes flakonra rá volt rajzolva az adott állat, na de ki tud
megkülönböztetni egy rakás tök egyforma tetvet?!
Amúgy lassan mindegy is, új
évszak közelit, a muskátlik mennek és jön helyette a vadgesztenye, majd a hó.
Rengeteg új felfedezni való. Addig pedig segítek Mankának megfejteni, mi is van
a tükör túloldalán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nice to read your blog