Kitárul a világ

2009 október 29. | Szerző: horaknora |

Kátya, Jeka, Buba, Bubu, Manka, Mankó, Suba, Subás, Suba-Dub, Guga, Gugci és még biztosan bővülni fog a lista. Mind ő, a lányom, aki előtt kezd kitárulni a világ, de a lakás mindenképpen.

 A nagy áttörés két és fél hónaposan következett be, szinte minden egyszerre megváltozott. A gyerek elkezdte felfedezni a világot: egyik napról a másikra szinte átalussza az éjszakát, egyedül tölt időt a játszószőnyegén és egyre hosszabb monológokat folytat.

 

Nálam persze nem ment ennyire gyorsan az átállás. Miután hazajöttünk a kórházból, nem aludtam, mert Manka folyamatosan felébresztett az éjszaka közepén. Semmi sírás, kizárólag a hüvelykujját cumizta olyan hangosan és kitartóan, hogy legmélyebb mormota-álmomból is elindultam hozzá. Langyos, tavaszi éjszakák voltak ezek, de engem a végén a fáradtságtól már rázott a hideg, így a kanapéra készített pokróc alatt vacogva egyfolytában arra gondoltam, milyen jó lesz, ha a gyerek átalussza az éjszakát.

De miután átaludta az első éjszakát és nem ébresztett fel, én azt álmodtam, hogy felébreszt. Sőt mi több, fel is keltem hozzá és kis híján én ébresztettem őt.

 

A következő kihívást a játszószőnyeg elhelyezése jelentette. Pontosabban a játszószőnyegen felállított játszószőnyegé. Végül az a döntés született, hogy övé a nappali, így a kanapé előtt összeraktam a habszivacs, 1m x 1,5m puzzleszőnyeget és rajta felállítottam a klasszikus játszószőnyeget is. Az előbbi egyelőre még haszontalannak tűnik: a hasról hátra ill. hátról hasra pörgésnek nyomát sem látom, inkább a kúszómozdulatok a jellemzők, de még az is csak egy helyben történik. A játszószőnyeg azonban bejött: a lelógó figurák nézegetése ugyan önmagában már elég unalmasnak tűnik, de ha sikerül ütemesen rugdosni a szőnyeget átívelő tartószerkezetet és ezzel egyben “földrengést szimulálni”, rögtön a legérdekesebb dolgok egyikévé válik.

A lakás azonban  további megfigyelésre méltó izgalmakat is rejteget. Egyik kedvence a pelenkázón a gyógyszertári (azaz szinte teljesen fehér – ki érti? ) popsikrémes flakon, a másik a konyhaszekrényen lévő körtés teáskészlet, de a favorit a kanapé támláján lévő sárga pokróc. Ennek a rojtjait – többnyire ökölbe szorított kézzel – óvatosan meg is érinti, de ugyanilyen óvatosan néha bele is csimpaszkodik. Már nyuszikát és a csörgőt is sikerült egyszer-kétszer magához ragadni, de egyelőre nincs kedvence, valószínű azért, mert mindegyiknek rossz az íze.

 

Ezen felbuzdulva beszereztem egy új szakácskönyvet: “A Kismama babakonyhája”. Kátya három hónap múlva enni kezd és én nem tudok főzni. …pedig valahogy muszáj lesz a műanyag csörgő ízét felülmúlni. A könyv amúgy jónak tűnik: minden recept egy adag kaja elkészítését írja le úgy, hogy baba és mama is megebédel belőle. Ráadásul a legújabb táplálkozási irányelv alapján, amit még anno én is tanultam a TF-en és amit a gyakorlatban is szívesen követek. Na jó, azért néha egy ropogósra sült csülök is becsúszik és az is biztos, hogy a sütőtökpéppel inkább debütálni fogok, de előkostolót nem kérek belőle. Ellenben az már most jól látszik, hogy a konyhatündér erősen elveszett bennem, még a lágy tojás is közel keményre sikerült: a Barca – MU meccsen nem vettem észre az időkérést és így a hátralévő játékidőhöz viszonyított tojásfőzésem 3 perc helyett kb. 5-6 percre nyúlt.

Hát igen, egy amerikai happy end-es családregény alatt ez nem fordulhatott volna elő. Kár, hogy azokról Adri teljesen letiltott, miután elmeséltem neki, hogy vmelyik filmben egy anya és a lánya a Karib-tengeri nyaralásuk alatt – amíg apa a tengerparton sörözött és meccset nézett – együtt mentek bevásárló körútra. …apa hitelkártyájával.