2009. április 16. csütörtök 08:42



Ok, elismerem, mindenkinek igaza volt, túléltem, de egy dolog tuti: szülni nem egy leányálom. 

Pedig a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak, legalábbis ami magát a szülést illeti (ide nem értve a szülés utáni első két napot): császár volt, semmit nem éreztem, de tisztában voltam mindennel. Így valószínű halálra izgultam volna magam, ha az aneszteziológus nem kér egy villámprezentációt az aktuális gazdasági helyzetről, kihatással az egészségügyre  (a témaválasztást alighanem közgazdász mivoltomnak köszönhettem). Akkor már harmadik hete nem dolgoztam, így szellemileg kipihenten olyan kimerítő választ adtam a kérdésére, hogy csak a lányom első sírása szakított félbe.

 

Kátya baba 53 cm és 2,8 kg volt, a hangja pedig fordítottan arányos a súlyával. Aztán elvitték a csecsemőosztályra és aznap már nem találkozhattunk.

 

Az első nap nem ment könnyen, főleg este, amikor zuhanyozni akartak (volna) küldeni. Én, aki egy vérvétel után is két napig pihentetem a karom, nehogy felszakadjon a „seb”, biztos majd felkelek és sétálgatok a szétvagdosott hasammal. Azért megpróbáltam, felkeltem és elmentem az ablakig, majd vissza, de végül közöltem, hogy szerintem tiszta vagyok és visszafeküdtem. Persze visszafeküdni semmivel sem könnyebb, mint felállni, de végül sikerült. Másnap reggel azonban már nem volt mese, zuhanyoztam, de utána jutalmul megkaptam a babát azzal, hogy bármikor visszavihetem, ha elfáradtam és pihenni akarok. Dehogy vittem! Azt gondoltam, biztosan jön majd egy nővér és lépésről lépésre megtanít mindenre, mikor mit kell csinálni. Nem jött. Azért boldogultam valahogy: a szomszédtól ellestem a pelenkázás tudományát és kérésre egyszer részt vehettem az esti fürdetésen.

Amit senki nem tanított az az etetés volt. Egyik este – derült égből villámcsapásként – kezembe nyomtak egy cumisüveget azzal, hogy csökken a gyerek súlya, így ennie kell tápszert, amíg lesz neki elegendő tej, majd magunkra hagytak minket. Hát nem napjaink cumisüvege volt: egy kb. 2 dl-es üvegcsére rácuppantottak egy cuclit. Egy kezdő anya „óvatosságával” próbáltam ezt a szerkezetet közelíteni a gyerek szája irányába, aki szemmel láthatóan megörült a pluszkajának és mohóságában ráfogott a cuclira. Abban a pillanatban a tápszer elemi erővel kitört és egyenest a szemei között landolt. Ez a kis incidens nem vette el a kedvét szerencsére, így valami jutott a gyomrába is, végezetül elszunnyadt.

 

Aztán a harmadik napon úgy látták életképesek leszünk együtt is és hazaengedtek minket.

Tovább a blogra »